Egy nők számára lakhatást biztosító intézményben dolgozó segítők igyekeznek minél biztonságosabb közeget teremteni a házban lakók számára, akik pszichés és addiktológiai rehabilitációt követően kerültek oda, és élnek önálló, de segítők által támogatott életet. A lakhatásban a biztonság megteremtésének egyik alappillére a házirend, amelynek betartását beköltözéskor szerződésben aláírják a lakók. A házirend megszegése szankciókat von maga után, adott esetben a lakhatás megszüntetésével jár, amely révén a nők a segítő, rehabilitációs folyamatból is kiesnek. A segítők azt tapasztalják, hogy a munkájuk során előfordulhatnak olyan esetek, amikor nem a szabályok betartása és betartatása teremti az elsődleges biztonságot a lakók számára, hanem a szabályok rugalmas alkalmazása, az egyéni érdekek és helyzetek figyelembevételével. Az intézmény vezetői azonban mulasztásként értékelik a segítők ilyen jellegű döntéseit.
Például amikor az egyik lakó bevallotta, hogy visszaesett a függőségébe, továbbá alkoholt vitt be az intézmény területére, a segítők a szabályzat egyértelmű rendelkezése ellenére úgy döntöttek, hogy nem küldik el a lakót. Döntésüket annak ellenére hozták, hogy tudatában voltak, az alkoholtilalom megszegése a többi lakó számára rossz példát mutathat, és alááshatja az intézmény szabályainak tekintélyét. A lakók közül sokan szintén függőséggel küzdenek, így egy ilyen eset könnyen destabilizálhatja a közösséget. Az is felmerült, hogy a segítők döntése a közösségen belüli feszültségeket is növelheti, mivel a lakók egy része úgy érezheti, hogy a szabályok nem vonatkoznak mindenkire egyformán. A döntés hátterében az állt, hogy a segítők szemléletében a visszaesés nem a kudarc jele, hanem a felépülési folyamat és a lakó esetében az egyéni fejlődési út része lehet. Értelmezésük szerint, a visszaesés egy olyan szélsőségesen sérülékeny pillanat, amikor az érintetteknek a legnagyobb szüksége van a támogatásra, nem pedig arra, hogy magára hagyják. Továbbá az őszinte beismerés szerintük azt mutatja, hogy a lakó továbbra is elkötelezett a felépülés iránt, és a segítséget is igényli. Úgy gondolják szakmai érveik felülírhatják a kereteket, azok újragondolását teszik szükségessé, reménykednek, hogy a konkrét eset kapcsán szakmai vita, beszélgetés indulhat el vezetők és munkatársak között.
