Családok átmeneti otthonának munkatársa arról számol be, hogy a családon belüli bántalmazás esetében a szabályozás és a hatósági eljárások nem támogatják a munkájukat, azokra nem hagyatkozhatnak. Az esetkezelő munkatársak privát mérlegelés mentén vállalnak felelősséget ezekben a gyakran számukra is veszélyes helyzetekben vagy hagyják magukra az áldozatokat, általában az anyát és a gyerekeket. Ezzel a felelősséggel egyedül maradva, egy-egy segítő saját jóérzésére, emberségére, bátorságára van bízva, hogy milyen döntést hoz, mennyire áll egy-egy nő mellé, akár a hatóságok közönye vagy saját intézményvezetője óvatossága ellenében.
A felidézett esetben egy édesanya öt gyermekével kér felvételt egy budapesti családok átmeneti otthonába. Elmondja, hogy bántalmazó élettársa, kisebb gyermekeinek apja nélkül szeretne beköltözni. Korábban többször kért segítséget a gyermekjóléti szolgálattól, de azt a partner elhagyásához kötötték. Az intézmény pozitívan bírálja el a kérelmet, de a költözés napján váratlanul az anyával együtt a férfi is megjelenik. A team úgy dönt, egyelőre együtt fogadják be a családot, de a férfi viselkedését figyelemmel kísérik. Hamarosan súlyos incidens történik, a férfi késsel sebesíti meg az egyik gyereket. Az esetkezelő kihívja a rendőrséget, akik a férfi ellen feljelentést tesznek, mivel engedély nélküli fegyvereket találnak nála. A férfit az intézményből kitiltják, de folyamatosan a környéken ólálkodik, fenyegeti, bántalmazza az anyát. Amikor az esetkezelő lépéseket akar tenni sem munkahelye, a családok átmeneti otthona, sem a gyermekjóléti központ nem támogatja. Saját szakállára kezdi el segíteni az anyát, egy külsős, nőjogi civil szervezethez fordul, amellyel abban támogatják az anyát, hogy távolságtartási procedúrát indítson el bántalmazójával szemben (amely hatósági garanciát jelent, hogy a férfi nem mehet a család közelébe). A segítő kísérgeti az anyát és a gyerekeket a hatóságokhoz és a tárgyalásra. A férfi pedig hamarosan a segítőt is fenyegetni kezdi telefonon és az utcán. A segítő, hogy ne maradjon egyedül a veszélyes helyzetben, saját családja védelmére szorul. Ez az eset végül jól alakul, a bíróság megadja a távolságtartási végzést, és a férfi hamarosan eltűnik a család életéből. Az esetkezelő boldog és büszke, hogy segítségével sikerült megmenteni a családot, hálás a civil szervezet nyújtotta segítségért, ugyanakkor felteszi a kérdést, hol volt a rendszer mögüle, miért egyedül kellett ezt végigcsinálnia, és hogy képes lenne-e újra belevágni egy ilyen folyamatba egyedül?
