Roma édesanyák tinédzser lányaikkal kapcsolatos nevelési nehézségekről számolnak be. Legfőbb problémaként azt nevezik meg hogy a lányok 13-14 éves koruktól szerelmi kapcsolatba bonyolódnak, kimaradnak az iskolából, hamar teherbe esnek, férjhez mennek és kiskorúként elkezdik felnőtt életüket. Az anyák, saját sorsukból is kiindulva, azt szeretnék, ha lányaik tanulnának, “élnék az életüket”, mielőtt gyereket vállalnak és lekötik magukat. Bár tudják, hogy a tanulás lehet a kiút, a valódi lehetőségekkel nincsenek tisztában, nem ismernek a tinédzser lányok előtt álló, vonzó, alternatív pályamodelleket, nincs mintájuk sikeres iskolai vagy szakmai karrierre, a felmerülő lehetőségeket (városi iskola) nem tartják biztonságosnak.
Úgy érzik, hogy e kihívással és az ebből adódó konfliktusokkal egyedül maradnak, kizárólag az ő felelősségük a helyzettel megküzdeni, az ő kudarcuk, ha lányaik “beleesnek ebbe”, és a környezetük is őket hibáztatja. Nincs olyan intézmény, olyan program, szolgáltatás, ami megelőző stratégiákat kínáljon.Az oktatási intézmények nem tudják betölteni támogató funkciójukat a lányok számára. Így gyakran már csak a kialakult nehéz helyzetekre, krízisekre tudnak reagálni, leginkább számonkéréssel és hibáztatással.
A helyzet félelemmel és szorongással tölti el az anyákat, ezek az érzelmek irányítják őket. Nem tudnak a lányaik felé fordulni, nyíltan kommunikálni velük például a szexualitásról. Egyetlen stratégiájuk a veszekedés, a szigorú tiltás, amely viszont titkolózást és szégyenérzetet szül, tovább mélyítve a kommunikációs szakadékot, és épp ellenkező irányban befolyásolja az eseményeket, mint szeretnék.
A tini lányok edukáció és valódi szülői támogatás híján magukra maradnak, egymást próbálják felvilágosítani, erőteljesen hatnak egymásra, egymás mintáit követik, illetve az őket végre “megértő”, “elismerő” párkapcsolatba menekülnek.
Az anyák felismerve tehetlenségüket, egyre inkább keresik a tudásszerzés és a változtatás lehetőségeit. Nyitottabb és őszintébb kapcsolatot szeretnének kialakítani lányaikkal, reális alternatívákat kínálni számukra, valamint olyan támogató közösségeket találni, amelyek segíthetnek nekik e komplex probléma kezelésében.
