Trauma-tudatos csoportok a szociális segítségnyújtásban
A trauma-tudatos csoportok olyan terápiás közösségek, amelyek a hat trauma-tudatos alapelv gyakorlatba ültetésén alapulnak. E csoportok nem csak támogatást nyújtanak, hanem alternatívát is kínálnak a megszokott, sokszor ártalmas működési formákkal szemben – legyen szó intézményi rendszerekről, szakmai közösségekről vagy társadalmi viszonyokról. E csoportok nem egyéni pszichoterápiás célok elérésére szerveződnek, missziójuk a kollektív tapasztalatok feldolgozása, az intézményi vagy közösségi sérülések felismerése és a strukturális viszonyok újragondolása.
A trauma-tudatos csoportok gyógyító terek: nemcsak abban az értelemben, hogy helyet adnak a feldolgozásnak, hanem abban is, hogy modellálnak egy másfajta társas működést, amely a bizalomra, biztonságra, kölcsönösségre, részvételre és méltányosságra épül. A fókusz nem az egyéneken és a disszfunkciónális egyéni működéseken van, hanem azon a közegen, amely a traumákat kiváltotta, fenntartotta vagy újratermelte – és amely így maga is a változás lehetséges terepe.
Szociodráma a trauma-tudatos csoportokban
A szociodráma nemcsak dramatikus módszer, hanem komplex, akcióorientált, társas és rendszerszemléletű megközelítés, amely közvetlenül támogatja a trauma-tudatos működés alapelveit. A szociodráma egyben modell is arra, hogyan lehet társas viszonyokat másképp szervezni, és hogyan lehet a csoportban gyakorolni azt, amit a valóságban is szeretnénk megélni: biztonságot, meghallgatást, egyenrangúságot és közös cselekvést. A szociodráma eszközkészlete a múlt újraértelmezése mellett, a jövő kipróbálását és átírását is lehetővé teszi – nem egyedül, hanem közösségben, cselekvésen és kapcsolódáson keresztül.
A szociodramatikus csoportmunka a következő módon zajlik:
Biztonságos tér jön létre, ahol a résztvevők ítélkezés nélkül kapcsolódhatnak egymáshoz.
A csoporttagok megosztják történeteiket, és ezekből közösen emelnek be olyan témákat, kérdéseket, dilemmákat, amelyek sokak számára ismerősek vagy fontosak – ezeket dramatikus formában dolgozzák fel.
A résztvevők szerepekbe lépve segítik az élethelyzetek és történések kibontását.
Egymás mozdulataira, ötleteire, megnyilvánulásaira építve formálják a közös jeleneteket. A játék során lehetőség van különböző szerepek, kapcsolatok, kimenetek kipróbálására – pl. kiállni valakiért, nemet mondani, megbocsátani, elmondani, amit soha nem lehetett, vagy épp más nézőpontból átélni egy adott helyzetet.
Egy olyan közösen átélt élmény jön létre, amelyet utána a résztvevők megbeszélnek. Ez új perspektívákat adhat a csoportnak.
A csoporttagok átélik és tanúi lesznek annak, ahogyan újszerű megközelítések, kapcsolati dinamikák és kimenetek születnek – ez kollektív reményt ébreszt: „ha itt lehetett másként, talán máshol is lehet.”
A csoportvezetők által alkalmazott szociodráma technikák e folyamat biztonságos és minél teljesebb lezajlását facilitálják.
A szociodráma, mint trauma-tudatos csoportmódszer, az alábbi dimenziókban tudja segíteni a trauma-tudatos közegek kialakítását:
Rendszer szemlélet: A szociodráma fókuszában nem az egyéni “diszfunkciók” vagy “kudarcok” állnak, hanem a társas, intézményi, strukturális viszonyok. Ezek dramatikus megjelenítése lehetővé teszi, hogy a csoport tagjai meglássák: sok esetben nem egyéni hibáról van szó, hanem arról, hogy egy adott rendszer hogyan korlátozza a mozgásteret, hogyan termel újra kiszolgáltatottságot. Ez a megértés felszabadító és mozgósító, segít kijönni a szégyen és bűntudat bénító köreiből, kollektív validációt, empátiát és közös tanulást tesz lehetővé – ami gyógyító erejű, különösen intézményi vagy közösségi traumák esetében.
Kollektív szemlélet: A trauma gyakran jár együtt azzal az élménnyel, hogy „egyedül vagyok, nem számít a szavam, nincs beleszólásom”. A szociodráma középpontjában viszont az áll, hogy a csoport együtt hoz létre és értelmez helyzeteket, és hogy a változás nem egyvalaki feladata, hanem közös felelősség. Ez segít abban, hogy a résztvevők ne csak saját nézőpontjukat hozzák be, hanem reflektáljanak mások tapasztalataira is, és megtanuljanak egymásért is gondolkodni és mozdulni. Ez a kollektív felelősségvállalás az egyik legfontosabb lépés egy traumatudatos közösségi működés felé.
Kapcsolati modell: A szociodráma csoport lehetőséget ad arra, hogy olyan kapcsolódásokat tapasztaljunk meg, amelyekben nem hierarchia, értékelés vagy megfelelés szabályozza az interakciót, hanem meghallgatás, jelenlét és kölcsönös kíváncsiság. Ez modellértékű: amit a csoportban megélünk – például hogy elmondhatjuk, amit máskor nem –, azt később átvihetjük más közegekbe is: intézményi terekbe, szakmai közösségekbe, családi kapcsolatokba.
Szociális szerepek: A szociodráma abból indul ki, hogy nemcsak „személyiségünk”, hanem szociális szerepeink is meghatározzák, hogyan vagyunk jelen a világban – anyaként, segítőként, kliensként, szakemberként, döntéshozóként vagy épp kívülállóként. Ezeket a szerepeket nemcsak magunk hozzuk létre, hanem társadalmi elvárások, intézményi szabályok és történelmi hatások is alakítják. A szociodráma segít láthatóvá és mozgathatóvá tenni ezeket a szerepeket – hogy új viszonyokat és működési lehetőségeket találjunk.
A valós helyzetek újrajátszása: A szociodrámában a résztvevők közösen állítanak fel jeleneteket, és megvizsgálják azokat a visszatérő helyzeteket, amelyek a való életben kiszolgáltatottsághoz, elhallgatáshoz vagy tehetetlenséghez vezetnek. Tehát nemcsak beszélünk a helyzetekről, hanem újra kapcsolatba kerülünk velük, de ezúttal biztonságos, megtartott, reflexív térben. Az újrajátszás nem pusztán feldolgozás, hanem kollektív tanulás: kipróbáljuk azt is, hogyan lehet máshogy viselkedni, máshogy reagálni, máshogy kapcsolódni – és közben azt is látjuk, hogy ezek a minták közösen alakíthatók.
Szerepcsere: A trauma gyakran azt is jelenti, hogy az ember “beragad” egy szerepbe – például az áldozat, tehetetlen, dühös vagy alárendelt pozíciójába. A szociodráma egyik legfontosabb eszköze a szerepcsere, amely lehetővé teszi, hogy más nézőpontokból is lássuk ugyanazt a helyzetet, és rugalmasabb szereprepertoárt alakítsunk ki. Ez az élmény visszaadhatja az egyénnek azt az érzést, hogy van választása, van mozgástere.
Mintha-tér, próbacselekvés: A szociodráma lehetővé teszi, hogy a cselekvés és a változás lehetőségét “élesben” még nem, de a csoport biztonságában már kipróbálhassuk. A résztvevők megkísérelhetnek másképp reagálni, kérdést feltenni, kiállni magukért vagy meghallani a másikat – mindezt a csoport védett terében, ahol nincs valódi kockázat. Ez az ún. “mintha-tér” segít felkészülni a valódi világban történő változásokra.
Transzfer hatás: A szociodráma célja, hogy a csoportban megtapasztalt új működési lehetőségek átvihetők legyenek a valós élethelyzetekbe is. Amikor például egy szociodrámában kipróbáljuk, hogyan lehet egy hatalmi helyzetben megfogalmazni a véleményünket, vagy hogyan lehet egy konfliktust nyíltabban kezelni, az nemcsak a szerepjáték idejére szól – hanem segít később a valós terekben is cselekvőbbé válni, és másként jelen lenni a kapcsolatokban.
Mindezeket figyelembe véve, a szociodráma nemcsak eszköz, hanem strukturális beavatkozás is lehet: hozzájárulhat intézményi működések, szakmai kultúrák vagy társadalmi viszonyok emberibbé, részvételibbé és igazságosabbá tételéhez – éppúgy, ahogy azt a trauma-tudatos szemlélet célul tűzi ki.
A Megtartó Erő Csoport tagjai trauma-tudatos megközelítésben, a szociodráma eszközeit használva szerveztek csoportokat azokban a közösségekben, ahol dolgoznak. “Szakember csoportokat” a helyi segítőknek, és “érintetti csoportokat” a helyi közösségek tagjainak. Minden csoport az adott közeg konkrét, aktuális szükségleteire reagált és abban igyekezett megerősítést nyújtani.
